Hétről-hétre 3. - A harmadik hónap

Tizenkét hetes magzat
Copyright © LookatSciences / Phototake

A kilencedik hétre a bébi akkora lehet, mint egy szőlőszem, tele energiával. A szemek már teljesen kifejlődtek, de a szemhéjak még jó ideig zárva maradnak. Igaz még messze vagyunk attól, hogy megtudjuk, fiunk lesz-e vagy lányunk, mindenesetre a nemzőszervek már most fejlődésnek indulnak. Hihetetlen, nem? :) Ahogyan az is, hogy eddigre a bébi izmainak 99%-a már megvan, ami az élethez szükséges. Mindennek a tetejébe még a tüdő is fejlődésnek indul, azonban ez a szerv lesz az egyik utolsó, mely készen áll majd a születésre. 

A tizedik hétre a méhünk már akkora, mint egy grépfrút. Van, akin ilyentájt már picit látszik is, hogy állapotos. Nagy valószínűséggel több eret/vénát látunk most a testünkön, mint eddig valaha. Mindez köszönhető a megnövekedett véráramnak, ami egyben fejfájást, szédülést is okozhat. A sok vízfogyasztás sokat segíthet. A különféle állati szervek fogyasztása azonban, mint például a máj, melyekben túl sok az A vitamin ebben az időszakban kerülendő. A túl sok A vitamin árthat a bébinknek.

A picit egyébként a 10. héttől hivatalosan már magzatnak hívjuk. :) Minden belső szerve kialakult és teljesen egészében funkcionál. A szív is tökéletesen működik és majdnem elkészült már mind a négy kamra is. A kis magzatunk érdekes módon már pici fogkezdeményeket is elkezd növeszteni. Mivel a bébi időnként bele-bele kóstol a magzatvízbe, így érthető módon pisilni is elkezd. Sok szakember azt tartja, hogy a magzatvizet kóstolgatva a bébi érzékeli, milyen ételt veszünk magunkhoz, azaz nem mindegy, hogy sósat, édeset vagy esetleg nagyon csípős ételt "adunk" a bébinek. ;)

Tizenkét hetes magzat  - Lennart Nilsson fotója 

A már legalább tizenegy hete szedett terhes vitamin és a megnövekedett ösztrogénnek köszönhetően a várandós kismamák haja és körme gyorsabban nő, sőt szebb fénye is van. Nem véletlenül mondják, hogy a terhes anyukák szinte fénylenek. ;) A kis magzatunk életében fontos változás történik ezen a héten: Megindul a véráram a pici testében és a placenta is működésbe kezd, ami nagyszerű hír a kicsi számára. Alapvetően szinte minden megvan már egy tökéletes babához, de persze sok tanulnivaló van még hátra. A következő 10 hétben a kis pocaklakó például megtanulja majd egyszerre koordinálni az agyát és a testét. Nagyon sokat mozog/úszkál odabent a magzatvízben, de mindebből még mindig nem nagyon érezhető semmi. 

A tizenkettedik héttel az első trimeszter végére értünk. Gyorsan repül az idő, az biztos. :) Ez az az időszak, amit legtöbben kivárnak, mire közlik a nagy hírt a tágabb családi és baráti körrel. Lassan a reggeli rosszullétek nagy része is múlófélben, legalábbis a legtöbb kismamánál. (Nekem pl. még gyógyszer mellett is voltak rosszulléteim majd' a második trimeszter végéig...) A hormonok sajnos kezdik lelassítani az emésztést, ami székrekedést és felfújódást okozhat. A rostban gazdag ételek rengeteget segíthetnek a helyzeten, szóval érdemes odafigyelni, mit eszünk ilyentájt. 

Az első trimeszter végére már szinte biztosan hallhatjuk a magzat szívhangját, ami kb. 160-at ver percenként. Kezdi a pici megtanulni önmaga mozgatni a kezeit és lábait, és kezd reagálni a bennünk és körülöttünk zajló dolgokra is. A pajzsmirigy, a hasnyálmirigy és az epehólyag is ezen a héten lépnek működésbe. Korai 3D-s ultrahangvizsgálatok azt mutatják, hogy a magzat tud már pl. mosolyogni, szemöldököt vagy homlokot ráncolni is. A placenta már teljesen átveszi ekkorra az irányítást és magzatunk tápanyagot illetve oxigént kap tőlünk.

Emlékszem, ezekben a hetekben nagyon sok kérdés merült fel a munkámmal kapcsolatban. Az előző egy évben ugyanis bántalmazott nőkkel foglalkoztam, ami eléggé megviselt lelkileg. Állapotosan ez a munka számomra még nehezebbnek tűnt és azon gondolkodtam, hogy az első adandó alkalommal váltanom kéne. Terhesen azonban egyre kevésbé válogathat az ember, így rettentő szerencsésnek éreztem magam, amikor a munkahelyemen belül megnyílt egy új program, mégpedig egy roma családgondozó program. Lehet-e ennél valami jobban nekem való - gondoltam? Egyetlen szépséghibája volt csak a dolognak, hogy a program két évre szól, azaz nem állandó munka, ahogyan a bántalmazott nők segítése. 

Mindettől függetlenül végül jelentkeztem az állásra (hiszen számomra több minden szólt mellette, mint ellene) és az interjú után, de még a döntés előtt felhívtam a leendő főnökömet, hogy elmondhassam neki, állapotos vagyok. Igaz, nem voltam még túl az első trimeszteren, de mégsem éreztem tisztességesnek elhallgatni a dolgot. Lynne tulajdonképpen megköszönte az őszinteségem, mondván, hogy ha mellettem döntenek, akkor legalább előre tudnak tervezni ismerve a teljes képet. De megnyugtatott, hogy ez a hír amúgy sem befolyásolhatja a döntésüket, hiszen az nem lenne legális. 

Végül megkaptam a munkát és nagyon élveztem csinálni az utolsó percig. Érdekes módon éppen most írok erről, amikor pont pár napja búcsúztattak el a munkahelyemről és hagytam ott a munkát - egy hónappal hamarabb a tervezettnél, bizonyos egészségügyi okok miatt. Na de nagyon előre szaladtam az időben, erről majd később írok, amikor itt lesz az ideje. :)